Az SRTD22-99 támogatja a két-csatornás (biztonsági redundancia) és az egycsatornás (egyszerűsített konfigurációs) módok közötti váltást a hardverkonfiguráción és a szoftverparaméter-beállításokon keresztül, alkalmazkodva a különböző biztonsági szintekhez és költségkövetelményekhez:

1. Kétcsatornás
Alkalmazási forgatókönyv: Alkalmas olyan berendezésekhez, amelyek közvetlen emberi hozzáférést biztosítanak a veszélyes területekhez (például bélyegzőgépekhez és robotmunkaállomásokhoz), amelyeknek meg kell felelniük a PL d/PL e vagy a SIL 2/SIL 3 biztonsági szinteknek.
Megvalósítás: A kritikus biztonsági bemenetek (például vészleállító és biztonsági ajtó) független, kétcsatornás{0}}áramkörökön keresztül csatlakoznak. A biztonsági logikai egység "kettős-csatornás összehasonlítást" (például XOR-ellenőrzést) hajt végre a két jelen, és csak akkor érvényesíti őket, ha a két jel egyezik. Bármelyik csatorna meghibásodása azonnal biztonsági leállást vált ki.
Redundancia: A tápegység, a CPU és a kimeneti relék mind kettős{0}}csatornás kialakítást használnak, amely támogatja a "hot backup" kapcsolást, hogy megakadályozza, hogy az egypontos{1}}hiba a biztonsági funkciók meghibásodását okozza.
2. Egy-csatornás mód: egyszerűsített konfiguráció alacsony-kockázatú forgatókönyvekhez
Alkalmazási forgatókönyvek: Alkalmas segédberendezések (például szállítószalagok és csomagológépek) vagy olyan területek védelmére, amelyek nincsenek közvetlenül kitéve veszélyes területeknek, alacsonyabb biztonsági szintű követelményekkel (PL a/PL b), vagy a költségek és a vezetékek bonyolultságának csökkentése érdekében.
Megvalósítás: Ha letiltja a redundáns csatornaérzékelést a paraméterbeállításokon keresztül, egyetlen biztonsági bemeneti jel közvetlenül a biztonsági logikai egységhez kerül, így a válaszidő legfeljebb 5 ms-ra csökken, miközben megtartja az alapvető hibaészlelést (például bemeneti leválasztási riasztás).
Rugalmasság: Támogatja a vegyes „részleges csatornaredundancia” módokat, például a két-csatornás vészleállítást és az egy-csatornás fényfüggönyt, egyensúlyba hozva az alapvető kockázatvédelmet a nem-alapfunkciós egyszerűsítésekkel.










